Fenntartható vadgazdálkodás szükséges

 

A vadkárok örökös problémát jelentenek, ezeknek kezelése sokszor elfogultan, részrehajlóan történik, a károsultra az állami kártérítés útvesztői várnak, de az is kártérítésért kiált, aki semmit nem tett elkerüléséért. A vadak kilövésével megbízott vadászokat öldöklő gyilkosnak, a vadakat pedig egyszerűen minden ártalom és rossz okozóinak tekintik. A téma kapcsán dr. Benke Józseffel, a Zetelaka és Társai Vadász és Horgász Társulat igazgatójával beszélgettünk.

Vadkárok mindig voltak, mindig is lesznek, változtatni ezen nem lehet, legfeljebb mérsékelni. A vadkárok problémája igen kényes és összetett kérdés, sokan elfogultan kezelik, helytelenül viszonyulnak hozzá, nehezükre esik az ügyet több oldalról is megközelíteni. Minden eset más és más, nincs két egyforma vadkár – mondja a Zetelaka és Társai Vadász és Horgász Társulat igazgatója. A 30 éves erdészmérnöki tapasztalattal rendelkező szakember röviden felvázolja a vadkárok meghatározásának, felbecsülésének és kifizetésének keretét. Mint mondja, a vadkár általában nyáron történik, a mezőgazdasági kultúrákban vagy a legelőn levő állatokban. (Létezik külön erdei és mezőgazdasági vadkár.). Továbbá amelyet a védett állatfajok okoznak (medve, farkas, stb.), s amelyet a nem védett, vagyis a vadászható fajok (vaddisznó vagy akár szarvas). Az elsőre az állam fizeti a kártérítést, a másodikra a vadgazda (az  állam csak különleges esetekben).

 

Kötelezettségek

A vadkár tényének megállapítása, az okozott kár értékének felmérése és a felelősség meghatározása egy e célból alakult  bizottság feladata, amelynek tagjai: a helyi tanács képviselője, a környezetvédelmi és a mezőgazdasági igazgatóság egy-egy szakembere, esetenként a vadgazda. Ilyenkor azt is megállapítják, hogy ki mennyire tett eleget kötelezettségeinek. Mert kérdéses ugye, hogy a károsult gazda megtett-e mindent a terményei és állatai védelmében, bekerítette-e a területet (pl. villanypásztorral), őrizte-e napi rendszerességgel, a vadak riasztását megszervezte-e? Ha csak egy kérdésre is nem a válasz, akkor nem jogosult kártérítésre. Ha minden rendben van, akkor jöhet a kivizsgálás, s az esetleges egyezkedés.

– Akadnak olyan károsult gazdák, akik látva, hogy a szomszédjuknál kárfelmérés történik, gyorsan ők is kártérítésért kiáltanak, megfeledkezve arról, hogy semmilyen óvintézkedést nem  tettek a baj elkerülése végett. Van, ami jogos és van, ami nem – mondja Benke József. A szakember kitér a vadgazda kötelezettségére is: évente meghatározott kilövési kvótát kell teljesítenie, biztosítania kell a vadállatok számára a kiegészítő etetést, a vadakat távol tartó intézkedéseket kell hoznia a támadásoknak leginkább kitett területeken (zajkeltéssel, pl. riasztólövésekkel), és amennyiben szükséges, pluszkvótát kell kérnie, kilövési engedélyt a potenciális veszélyt jelentő vadállatokra.

– Mi ezeknek eleget teszünk, ami komoly erőfeszítést jelent részünkről. Próbáljuk megelőzni a vadkárokat, tartjuk a kapcsolatot a gazdákkal, amennyire lehet segítjük őket, s ez mindenképpen több, mint az eddigi hozzáállás, hisz az állam eddig nem nagyon törődött velünk, tőlük pénzre sem nagyon lehet számítani – mondja  a szakember, hozzátéve, hogy a társulat több vadásza egyben gazda is, akik szintén lehetnek károsultak. A legnagyobb károkat a vaddisznók és a medvék okozzák, de ha nem volna a vadásztársulat, még rosszabb lenne a helyzet.

Kinek van igaza?

Amilyen egyszerű a kérdés, legalább olyan nehéz a megválaszolása. A gazdák helyzete egyáltalán nem egyszerű. Még ha eleget is tettek kötelezettségeiknek – ami amúgy nem csekélység – a vadkárok megállapításának és kifizetésének túlzottan bürokratikus a rendszere, a kár felmérése és kifizetése között évek is eltelhetnek. Sőt az is megtörténhet, hogy az állami kártérítés útvesztői miatt, a bonyolult bizonyítási eljárások végén a gazda egy banit sem kap az elszenvedett károkért. Nem könnyű a vadászoknak sem, hisz személyük és a vadászatok iránti ellenszenv a vidéki társadalom egészét átitatja. Aztán ott vannak a túlságosan elfogult környezetvédők is, akik minden vadászban gyilkost látnak.

– Téves ez a felfogás, a vadászat nem csak öldöklésről szól, ez is  egy aktív természetvédelem – magyarázza Benke József.

A szakember szerint téves az a szemléletmód is, amellyel a vadakat egyszerűen minden ártalom és minden rossz okozóinak tekintik. A vadak élete sem  könnyű. Az erdei gyümölcsöket mind leszedik, táplálék nélkül maradnak. Az ember terjeszkedik, az állatok élettere egyre csökken, valamivel ők is kell válaszoljanak erre. Benke József szerint változnia kell a mostani mentalitásnak, hisz a vad az erdő, a természet ékessége, azt is fenn kell tartani, egyensúlyt kell teremteni, ami az örökös emberi beavatkozás miatt nem egy egyszerű feladat. Megjegyzi, hogy minden állampolgárnak joga van bejelenteni a vadkárt, s el is várják, hogy ezt megtegyék a helyi tanácsnál és vadásztársulatnál egyaránt.

– Célunk megoldani a termények védelmét és tartamos (harmonikus) vadgazdálkodást megvalósítani, ebben fontos szerepe van a kommunikációnak is, ez a cikk is épp e célt szolgáltatja – fejtette ki a 2009-ben alakult Zetelaka és Társai Vadász és Horgász Társulat igazgatója, dr. Benke József.

 

Fotók: vadasztarsulat.ro